A Khan családról

- egy squash dinasztia -

A család sportpályafutásának kezdete az 1950-es években Hashim Khan nevéhez fűződik Édesapja Abdullah Khan az akkor brit gyarmat, Pakisztán Peshawar városában dolgozott egy az angol katonatisztek számára kialakított sportlétesítményben. Gyermekkorában Hashim az abban az időben nyitott tetejű squash pályáknál dolgozott labdaszedőként, és ha tehette szabadidejében az üres pályákon gyakorolt. Hamar kibontakozó tehetségére felfigyeltek, és számos hazai verseny megnyerése után, 1951-ben lehetősége nyílt kiutazni a squash Wimbledonjának számító British Open bajnokságra, amit magabiztosan meg is nyert. Ezt a teljesítményét még hatszor megismételte, és ő lett a sportág első pakisztáni világbajnoka. 1951 és 1964 között Hashim, bátyja Azam, és unokafivérük Mohibullah Khan minden fontos fallabdatrófeát megnyertek.

Hashim fia, Sharif Khan 1970 és 1979 között az észak-amerikai squash élet meghatározó személyisége volt. Az Észak-amerikai Nyílt Bajnokságot tizenkétszer nyerte meg, és még háromszor jutott azon a döntőbe. További kilenc rangos nemzetközi versenyt nyert meg, megelőzve ezzel korának legjobbjait. Sharif testvérei, Aziz és Liaqat szintén a kor élvonalához tartoztak.

Roshan Khan, Hashim unokatestvére az 1950-es évek végén, `60-as évek elején szintén sikeres versenyző volt, diadalmaskodott többek között a British Openen is. Aktív fallabdapályafutása után Pakisztánban maradt, ahol két fiát az elsőszülött Torsamot és a fiatalabb Jahangirt edzette, fenntartva a családi hagyományt. Mindkét fiú tehetségesnek bizonyult, de a fiatalon gyakran betegeskedő Jahangir a már sikeres bátyja árnyékában élt. 1979-ben Torsam pályálya csúcsán, 27 évesen, váratlanul halálos szívinfarktust kapott verseny közben a squashpályán.
Az akkor 15 éves Jahangirt nagyon megviselte testvére halála, először abba akarta hagyni a squasht, de végül megacélozta akaratát, és elhatározta hogy népszerű és karizmatikus fivére nyomdokaiba lép és egyszer világelső lesz. Angliába került, ahol unokatestvére Rehmatullah és Jonah Barrington edzették. Még 15 évesen, a sportág történetében a legfiatalabb játékosként megnyerte az Egyéni Amatőr Világbajnokságot, két évre rá pedig a profi világbajnokként állhatott a dobogó legfelső fokára. Ősszesen hat világbajnoki címet gyűjtött be. 1981 és 1986 között végig veretlen volt, ami több mint 500 meccset jelentett. 1982-től tíz éven át sorban megnyerte a British Opent. Híres volt állóképességéről és küzdeni akarásáról. Ma a Squash Világszövetség elnökeként népszerűsíti a sportágat. Sokan őt tartják a sportág legsikeresebb versenyzőjének.